Írta: Honfiné Kurai Kinga

    Allen Buchanekre mindig kivételes személyként gondolok. Először 2012 júliusában hallottam egy előadását, ahol elmesélte az életét, hogy miken ment keresztül, mire megismerte Jézus Krisztust, mint Megváltóját.

    Allen nagyon közvetlen személyiség. Rengeteg barátja és ismerőse van szerte a világon, akiket missziós útjai során zár a szívébe és foglal imáiba, majd előszeretettel tartja velük a kapcsolatot – ma már facebook-on is. Aki fél évszázada áll Isten szolgálatában és hirdeti az evangéliumot amerre csak megfordul, sok tapasztalattal rendelkezik és sok problémát kellett már leküzdenie. Megkértem Allent, válaszoljon pár kérdésemre. (Köszönet illeti meg Lipták Andrást, aki a tolmácsolásban volt segítségemre az interjú során.)

 

 

 

 

Hogyan élitek meg a feleségeddel, mikor ilyen sok időt töltötök külön? Hiszen van, hogy több hónapig nem látjátok egymást.

Ezt három pontban tudom neked összefoglalni:

1. erre a szolgálatra hívott el Isten 50 éve,

2. Isten szeretete és kegyelme tart meg mindkettőnket,

3. ugyanezt az elhívást kapta a feleségem, Sharron is és persze sokan imádkoznak értünk világszerte, meg otthon a családunk is.

Persze nem könnyű, de Isten sosem kér olyan dolgot, amit ne tudnánk az Ő segítségével megtenni. Mindketten elégedettek vagyunk az életünkkel.

Miért nem tart veled a feleséged az utazásaid nagy részén?

Ha egy hónapig velem utaznál, rájönnél! Sokszor van, hogy naponta máshol alszom és nem válogathatok – autóban, vonaton, terminálokban is… és folytathatnám a sort. Nem mindig megszokott körülmények között. Évente kb. 125 ezer km-t teszek meg.

Akkor ez nem igazán fér bele a „női kényelembe”!

Tényleg nem. De a feleségem elégedett az otthoni teendőivel, sok feladata van nélkülem is.

A gyerekeitek már fiatalon átadták az életüket Jézusnak?

Igen, már fiatalon döntöttek Krisztus mellett, persze sokat imádkoztunk értük Sharronnal. Az összes gyermekünket én merítettem be és mindegyiküknek én prédikáltam a menyegzőjükön. Mindenki szolgál a saját gyülekezetében, mi a legidősebb fiammal járunk egy közösségbe. A többiek Coloradoban, Oklahomába és Hustonban élnek, mi pedig Texasban.

Megtérésed után miben volt a legnehezebb változnod, hagynod, hogy Isten átformáljon?

Jó kérdés. Talán a legnehezebb az volt számomra, hogy megtanuljam elfogadni az embereket úgy, ahogy vannak és azt, ahol éppen tartanak a hit dolgában. Eleinte csak az evangélium hirdetése volt a célom, azt gondoltam, nekem kell a világon mindenkit Krisztushoz vezetnem. De Isten idővel formált ebben és rájöttem, hogy egyedül nem változtathatom meg őket, mert ez nem az én feladatom és el sem ítélhetem az életvitelüket vagy a gondolkodásukat. Mert Isten az (és az evangélium), Aki megigazít és életeket tud átformálni, nem pedig én. Rám az a feladat hárul, hogy a szavaim és a magatartásom összhangjával igazoljam Jézus szeretetét.

Mivel tartod életben az „első szeretet tüzét” a szívedben?

Sok imával és Biblia olvasással, de ami a legtöbb: úgy szeretni az embereket, ahogy Isten szeret engem.

Volt már „hideg” a szíved?

Emlékszem egy mélypontomra… Nem elhidegültem, hanem inkább összezavarodtam. Problémák voltak a gyülekezetben, belső konfliktusok emésztettek minket. Szépen lassan bekúszott az életembe a depresszió, nem tudtam, mihez kezdjek ezekkel a nehéz helyzetekkel, napokig nem ettem semmit és alig ittam. Senkivel nem beszéltem, magamra zártam a szobám ajtaját. Nehéz időszak volt az életemben, úgy éreztem, Isten végzett velem és elhagyott, nem vagyok többet a jelenlétében. De ahogy ott ültem és gondolkodtam, rájöttem, hogy ez nem igaz. Isten mindig szeretne velünk kapcsolatban lenni és célja van az életünkkel, használni akar minket az emberek felé. Amíg pedig ezeket a küldetéseket nem teljesítjük be, addig Isten folyamatosan támogatni fog minket és védve lesz az életünk.

Sok barátom imádkozott abban az időszakban értem. Végül sikerült jó döntéseket hoznom. Ez úgy 25-30 éve volt (vagyis 25 évre rá, hogy megtértem, azaz amikor befogadtam Jézust az életembe).

Hogyan gondolkodtál magadról, milyen volt az önképed a megtérésed előtt?

Sok volt bennem a megfelelési kényszer. Mivel édesapámmal nagyon rossz volt a kapcsolatom, nem volt előttem egészséges apa-kép. Az önértékelésem is alacsony volt, kevés barátom volt és rendkívül vágytam a figyelemre, az elfogadásra.

Miben változott ez a megtérésed után?

Amikor megértettem, hogy Jézus szeret, és hogy ez feltételek nélküli, nem ahhoz köti, hogy eddig mit csináltam vagy mit nem csináltam, nos, ez segített.

Ma már ezzel a sebekkel teleborított testtel bátrabb vagyok Istennel karöltve, mint régen egészségesen, de Isten nélkül, egyedül.

Milyen volt az Isten-képed a megtérésed előtt?

A családunk nem gyakorolta a vallását, de a környezetemből hallottam dolgokat Istenről. Tudtam, hogy Jézus az Ő Fia. De nem akartam, hogy Isten az életem része legyen. Ezzel szemben a megtérésem óta folyamatosan az a célom, hogy minél jobban megismerjem Krisztust.

Nem sokkal ezelőtt Csehországban beszélgettem néhány ateista fiatallal és jól esett látnom, hogy érdeklődve hallgatták, amiket Jézusról meséltem nekik. Számukra nem az volt a probléma, mint nekem, hogy nem akarják Jézust az életük részének tudni, hanem az, hogy még sosem beszélt nekik senki az evangéliumról és Isten szeretetéről!

Mi volt az eddigi legnagyobb kihívásod keresztyénként?

Fiatalként az, hogy első ízben rossz benyomások értek az akkori gyülekezetemben. Az emberek bort ittak, de vizet prédikáltak. Idővel nagyon ítélkező lettem. Ám Isten rámutatott, hogy az ítéletmondás az Ő dolga, nekem pedig az a feladatom, hogy elfogadjam az embereket úgy, ahogy vannak és szeressem őket így is.

Mi volt a legnagyobb megtapasztalásod Krisztusban?

Mikor megtudtuk, hogy az egyik unokám hibás kromoszómákkal született. Nagyon sokat imádkoztunk érte és láthattuk, ahogy normális élete lett. De említhetnék még nagyon sok mindent – mikor édesapám megtért, vagy a missziós tapasztalat, hogy az ember elhagyja a családját Isten Igéjéért és visszakapja ezeket az értékeket út közben a rengeteg baráttól világszerte. Isten gondot visel.

Hogyan győzöd le a félelmeidet?

Isten azt mondja: „Mert nem a szolgaság szellemét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Szellemét kaptátok, Aki által kiáltjuk: Abbá, Atya!” (Róma 8:15). Nem tudom, tudod-e, de a Bibliában 366-szor van benne ez: „Ne félj”. A félelem szelleme a Sátántól van. Úgy kell harcolnunk, hogy megelőzzük ezeket a gondolatokat és odaadjuk őket Istennek. Ezek alatt persze nem az apróbb problémákat értem, mert az természetes, hogy például a szülő aggódik a gyermekéért stb.

Van olyan hazugsága a Sátánnak, amivel gyakran megkísért?

Minden évben, mikor hazaérek a missziós utjaimról, előjön ez a gondolat: „Ez volt az utolsó Allen. Többet nem fog Isten használni.”. De ez a Sátán hazugsága! Hiszem, hogy az Úr majd személyesen jelenti ki nekem, mikor jött el az utolsó utam, és nem a Sátánt kéri meg küldöncnek, hogy tájékoztasson.

Gyakran látom, hogy az idős emberek aggódnak a jövőjük miatt, hogy ne legyenek a családjuk terhére. Én ezen nem aggódom! Ha majd vége lesz a szolgálatomnak, Isten gondoskodni fog rólam, maximum hazaköltöztet! Van egy mottóm: „Áldottak a rugalmasak, mert ők nem vesztik el a formájukat!”.

Sok helyen jártál már, sok kultúrát láttál. Mit tapasztalsz, hol a leginkább elutasítóak az emberek Jézussal szemben?

Néhány helyen tényleg elutasítóak, keményebbek az emberek, máshol nem. De azt látom, hogy Istennek mindenhol van gyülekezete. Az a bizonyos ajtó nagyon keskeny, csak kevés ember jut át rajta, így mindig kisebbségben leszünk. Ám ahova el kell jutnia Isten beszédének (az Igének), oda el is fog jutni. Szerintem Magyarországon a diákokban munkálkodik az Úr a leginkább.

Az adott kultúra meghatározza az ember hitét?

A hit mindig a kultúrák felett van. Ha megvan benned a szomjúság Isten felé, hogy az Ő Igéje szerint élj, mindenhol úgy fogsz viselkedni, ahogy az Ő számára kedves, teljesen mindegy, milyen a körülötted lévő kultúra, szokásvilág. Persze, ha kannibál voltál eddig, ideje váltanod!

Számodra mi a legcsodásabb Istenben?

Az évek során ez változott. Friss hívőként azzal voltam eltelve, hogy ismerem Istent, csodáltam az Ő állandóságát, összevetve azzal, én mennyi mindenben átalakultam az életem előrehaladtával. Manapság talán az a legcsodásabb számomra, hogy Isten mindenkit hív, szeret és kegyelmes.

Elérkeztünk az utolsó kérdéshez. Mi Isten legkedvesebb kijelentése számodra?

Rómaiakhoz írt levél 8. fejezet 28-29 versek. Ennél többet nem kell mondanom. Akik szoktak velem levelezni, tudják, hogy ezt az Igét gyakran a nevem mögé teszem, mint egy aláírást.

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról előre el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy Ő legyen az elsőszülött sok testvér között.”